Sziasztok!!!!!! Juhhhhuuuuu!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Túl vagyok rajta, itt van mellettem a bizonyítvány…:)

Szeretném mindenkinek megköszönni, hogy támogatott, bíztatott, szeretett, és olvasta a blogomat hihhi!

Ha vissza gondolok, hogy hogyan is indultam el ezen az úton, azt hiszem, nem fér hozzá kétség, hogy amikor Anya először elvitt engem ritmikus sportgimnasztikára óvodás koromban, ott kezdődöt…. Aztán Apa minden reggel úgy keltett mikor mentünk iskolába, hogy „nyújti nyújti nyújti” fogta a derekam, és konkrétan egy hidat csinálva ébredtem fel. Ha nem sérül le a térdem, talán tornász lettem volna, de nem úgy alakult, mégis javamra vált az a bő 10 év RSG: most kamatoztatom.

Évekkel később Csilla barátnőm - és kozmetikusom:) - annyit mesélt a Bikram jógáról a Rózsadomb centerben, hogy muszáj voltam elmenni vele és kipróbálni 2007 áprilisában. Első órát Zsuzsi tartotta. Hát igen.. Beletörött a bicskám pár hónapig ebbe a jógafajtába. Zsuzsi, Tamás viszont mindig odafigyelt rám, és egészen egyszerűen a Hot jóga szerelmese lettem.

Köszönöm hát a fentieknek, hogy erre az útra tereltek, nagyon hálás vagyok! Még sokat kell fejlődnöm a jóga gyakorlásában, és sok mindent kell még tanulnom. Tállay doktor azt mondta a Sport korházban nyáron, hogy a térdem csak egy nagyműtéttel lehetne stabillá varázsolni, mivel degeneratív lapos térdkalácsaim vannak... Hát bízom benne hogy stabil lesz ez műtét nélkül is:) Harcolok továbbra is a Lock the knee-ért ;) Remélem, jó tanár leszek, mert azt tudom, hogy a hét év alatt ahány Bikram jóga tanárral találkoztam, mindegyik tanított nekem valamit. Zsuzsi, Tamás, Zseszti, Ancsa, Andi barátnőm, és még sorolhatnám kinek a hangja égett bele az emlékeimbe. Bízom benne, hogy tőlem is sokan fognak majd minél több részletet eltanulni! Ez a hihetetlen utazás hamarosan véget ér Los Angelesben, de otthon folytatódik.

Mindenki nagyon hiányzik! A tesóm és szülők legjobban, de természetesen az egész család, és barátok, mindenkinek tudom nem tudtam állandóan részletesen válaszolni vagy egyáltalán válaszolni, bocsánat ezért, de annyiszor éreztettétek a szeretetet és hogy hiányzom és tartottátok bennem a lelket, hogy alig várom hogy megölelgesselek benneteket!

Most megyünk a vacsorára, aztán elvileg mulatság és tánc. Aztán délután 3kor felszáll a gépem itt az Angyalok városában, nálatok akkor vasárnap éjfél lesz, gondoljatok még rám, hogy szerencsés utam legyen! ;) Otthoni idő szerint november 18-án hétfőn délután landolok a tervek szerint. Anyáékhoz egy-két napra bekuckózok, már megbeszéltem velük hihhi, rám fér a pihi. Pénteken este nálam a lakásban esetleg összejövetel, akinek van kedve, szívesen látom a Sasad ligetben. Szeretlek titeket!!!!! A lenti verset hallottam itt a tréningen a legtöbbet, nagyon szép és igaz, most ezzel búcsúzom. Sok csók és ölelés! Idill

Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse

Nem érdekel, hogy miből élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával.

Nem érdekel, hogy hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy bolondnak nézzenek a szerelmed miatt, az álmaidért, vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal. Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját, hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben, és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.

Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal, az enyémmel vagy a tieddel, hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.

Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is, ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből ered-e az életed.

Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal, az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy „Igen!”.

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel. Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után, fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?

Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában anélkül, hogy visszariadnál.

Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál. Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről, amikor minden egyéb már összeomlott.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal, és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.

NAMASTE